Bejegyzéseim többsége azt a 4 évet eleveníti fel amit együtt töltöttem Tibivel. 1997-ben ismerkedtünk meg a Mórában és egy ominózus szilveszteri bulin ( Reghös Bengegúz) Lóczi felkért táncolni /csak akkor táncolt amikor már olyan részeg volt, hogy beszélni sem tudott../. Innen számítódik az pár szép év aminek próbálom felidézni a hangulatát.
Az első komolyabb randevú-félére a Móra múzeum előtt a parkban került sor. Baromi hideg volt, de Lóczi krémest hozott a Palánkból és azt ettük a padon. Pár nap múlva Lóczi lelkesedése lanyhult, és talán Lórinak köszönhetjük, hogy mégis lett belőle kapcsolat, akivel a nagyÁ előtt áldogálva találkoztam.
- Hát te, Nyefi?
- Én várom Lóczit, randizunk, de már 10 percet késik...
Szerencsére Lóri mint utóbb kiderült felhívta Tibit, aki másnaposan a telefonra ébredt és fogalma sem volt, hogy hol kellene lennie . Szerintem még az életében nem bicajozott olyan gyorsan oda a Gőz utcából. Hát így kezdődött...
Imre helyesbítése:
"Encikém!
Az nem Lóri volt, hanem én. Épp katona voltam pénteken ott aludtam a Mórában és szombat délben jöttem a Nagyáruháznál, akkor láttalak. Felhívtam délben és koki másnapos volt, utána megjött és hármasban elmentünk hamburgerezni."
