Milyen voltál?
Te voltál a legnagyobb bohém, akit ismertem.
Mindig vidám, jó kedélyű,
Naív, ábrándozó, meleg szívű.
Akkorákat tudtál nevetni a bölcsészkar folyósólyán,
hogy a tantermekben tudtuk, hogy itt vagy, cigizel és kávézol,
ahogy szoktál, közben jó sztorikat mesélsz a vasutas múltadról,
vagy valami másról.
Tudtuk, hogy itt vagy…
Te voltál a legrutinosabb vizsgázó.
Mindig átgondoltad előre, hogy melyik tanár
hányszor megy ki kávézni, vagy a mosdóba.
Tudtad, mikor kell beosonni, átrendezni a tételeket.
Persze azt is tudtad, hogy mi fontos:
A költözéskor együtt cipeltük a bútorokat.
Te voltál a legvidámabb jóbarát,
Képes voltál átmászni a régi híd felső szerkezetén,
csak úgy, mert arra vitt az utad,
persze másnap a farmerod dobhattad el,
csupa galambszar lett.
Februárban átúsztál a zajló Tiszán,
mert hajnalban vége lett a bulinak, és ehhez volt kedved.
Te voltál a legjobb buliszervező,
a Regősben hajnalig jártuk, megvártuk az első járatot.
Vagy boroztunk és cigiztünk a szökőkútban.
Együtt mulattunk, Te mindig ott voltál.
Te mindig biciklivel jártál. A közös túrán
sem mentünk el úgy kocsma mellett,
hogy legalább egy hosszúlépést meg ne ittunk volna.
Persze a templomokat sem hagytuk ki,
a rotundákat, és a helyi arcokat sem,
akikkel mindig megtaláltad a jó szót.
Te mindig azt tetted, amihez kedved volt.
Eszedbe jutott az egyik reggel,
hogy motorral le kéne nézni az Adriára.
Összepakoltatok, felültetek a motorra a barátnőddel,
és persze jogosítvány nélkül lementetek. Pár napra.
Jó, hogy volt ilyen barátnőd, megérdemelted,
aztán elveszítetted és belebetegedtél.
Többek között ebbe is,
és abba is, hogy az ilyen embereknek, mint Te vagy,
itt a Földön, nem sok babér terem.
Aztán megnősültél, de rövid boldogságban volt részed,
elhagyott, elhagytad.
Másfél éves a kislányod, ennyi maradt…
És az emlékek…
Milyen lettél?
Két éve küzdesz a rákkal, hősiesen.
Soha nem gondoltam Rólad,
nem feltételeztem, ezt az emberfeletti kitartást.
Legalább húsz liter víz önti el a tested,
már alig tudsz mozdulni, lélegezni.
Agyáttét, morfiumtapasz.
Egy hónapja még a kocsma teraszán beszélgettünk,
Te ásványvizet ittál, mi alkoholmentes sört.
Biciklivel jöttél, mert már nem bírtad a gyaloglást.
Már nem veszed fel a telefonunk,
találkozni sem akarsz.
Vasárnap érted imádkoztam:
Könnyű halált adjon az Isten.
2008. szeptember 15. éjszakáján
Másnap reggel kaptam a hírt, eltávoztál az éjjel…
Robi írása
