...ma Rád is gondoltam amikor este gyertyát gyújtottam.

Két éve már, hogy nem vagy köztünk. Hiányzik a mindent betöltő nevetésed, a cigi-kávéd, az életigenlésed, a biciklid, a Levi's ingeid, a Motor-revüd amelyet minden hónapban megvettél és a nap fénypontja volt amikor egy kávé mellett átlapoztad. "Enikém, meglásd veszek egyszer egy ilyen motort".

Reggeltől-estig álmodoztál. "És akkor lerakom az angol nyelvvizsgát, és két évre rá a németet, jó?" Mindenki tudta, hogy sose lesz így, de egyszerűen elhittük neked, mert neked csak hinni lehetett.

Soha senkit nem bántottál. Valójában az egyetlen ember vagy az életemben, akire úgy gondolok: "Nem hiszem, hogy lenne ember akinek baja lett volna vele". Téged nem lehetett nem szeretni.

CP azaz Cigánypecsenye. Mindig ezt kérted ha vendéglőbe mentünk. Nomen est omen. És tartottad magad hozzá.

Lelkesedésed magával ragadott mindenkit és elhittük: tényleg ilyen szép a világ. Olyan tiszta szívűen élted az életet amelyre sokan csak vágynak.

Köszönjük, hogy megosztottad velünk az életed egy-egy piciny szeletét. És köszönöm, hogy ma este itt vagy velünk egy picikét. Újra.

Neked szól a Ghymes dala.(Amire csak azt mondanád: Nyenyikém mi ez a nyenyere-zene. De azért szeretted.)